"Aureliano elmosolyodott, két kézzel derékon kapta, fölemelte, mint egy cserép begóniát, és hanyatt rádobta az ágyra. Amaranta Ursula még észbe se kaphatott, egyetlen nyers mozdulattal máris letépte róla a pongyolát, és belehajolt a frissen mosott meztelenség szakadékába, melyben nem volt olyan bőrhorpadás, piheárnyék vagy rejtett anyajegy, amit más szobák sötétségében már el ne képzelt volna. Amaranta Ursula őszintén védekezett, a rutinos nőstény ravaszságával, még menyétesebbre görbítve síkos, hajlékony és illatos menyéttestét, s közben igyekezett a térdével leszakítani Aureliano veséjét, és körmével felszántani az arcát, de azért nem csúszott ki a szájukon, sem az egyikén, sem a másikén, egyetlen sóhajtás sem, amely pontosan olyan ne lett volna, mintha valaki a nyitott ablakon át gyönyörködne a szerény áprilisi naplementében.” 

úúú!!  ez de jó!

(Source: bengiles, via ollebosse)

oh hellloo :)

(Source: brother-sun, via fabforgottennobility)